Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
A görög teknős (Testudo hermanni) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a szárazföldi teknős- félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása:
Főleg Görögországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Horvátországban, Dél-Franciaországban, Korzikán, Szardínián és Olaszországban élő szárazföldi teknősfaj.
Megjelenése:
A kifejlett egyedek páncél hossza 16-22 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos ( a hímeké homorú), alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősök korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni, olyan egyedekkel amik páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra,néha úttestre ejtik a teknősöket,hogy páncéljuk összetörjön.
Életmódja:
Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindul a bélműködésük, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni,ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. Természetes élőhelyeiken elsősorban nagy rosttartalmú növényi részekkel táplálkoznak. Ezek rosttartalmát a vakbél baktériumflórája tárja fel. Fogyaszthatnak hullott gyümölcsöket, dögöt és állati ürüléket is.
Szaporodása:
A nőstények 5-8 darab, 32 x 25 milliméteres tojásokat raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente akár 2-3 fészekaljuk is lehet.
A tartásához CITES( Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről)-engedély kell.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_tekn%C5%91s
A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörös fülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.
A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.
A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.
Kültakaró:
Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.
Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.
A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágy héjú tojással szaporodik.
A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágy héjú teknősé kicsi és kétágú. A vízi teknősök kizárólag vízben párzanak.
A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tekn%C5%91s%C3%B6k
Megosztás a facebookon
Közepes termetű, mediterrán és eurázsiai elterjedésű teknős faj. Habár elterjedési területe Ázsiában nagyobb, hat alfaja közül kettő Európában is él. A mór teknős kis vagy közepes termetű növényevő szárazföldi teknős.A mór teknőst erőteljes, hátrafelé enyhén kiszélesedő, magasan ívelt csontpáncél védi, melyet kívülről szarulemezek borítanak. A páncél tulajdonképpen a hátgerinc, a medencecsontok, a bordák és a mellcsont összenövéséből keletkezett. A teknõsök az egyetlen olyan állatcsoport, amelynek lapockái a mellkasban helyezkednek el. A szarulemezek barnás-feketés foltokkal tarkítottak, sárgás színûek. A színezet és a rajzolat egyedi, és alfajok szerint jobban, vagy kevésbé kifejezett. A tojásból frissen kikelt állatok rajzolata élénk, viszont egyes afrikai alfajoké majdnem egyszínű világosbarna. Az idősebb egyedeknél a rajzolat összemosódik. A lágy részek színe is éghajtattól függően változik a világosbarna és a fekete között. Néhány alfaj egyedei jellegzetes sárga foltot viselnek fejükön. Haspáncélja elöl erősen megvastagodott, hátul egy alig mozgatható csuklópánttal. Veszély esetén az állat fejét és végtagjait behúzza páncélba, közben sziszegõ hangot hallat. Fejét puha szarupajzsok borítják. Hossza kifejlett korában elérheti a 35 cm-t, testsúlya az 5 kg-ot is meghaladhatja (Beshkov 1997). Délnyugat-Spanyolországban a hímek testhossza 11,2 cm, a nőstényeké 12,6 cm (Pérez 1998). Állkapcsában nincsenek fogak. Végtagjai jellegzetes dongalábak, amelyeken nem találunk elkülönült ujjakat, csak kapaszkodásra, ásásra alkalmas karmokat. Farka viszonylag rövid s a fölötte levõ szegélylemez osztatlan. A combok külső felszíne és a farok között jellegzetes kúp alakú szarupikkelyek képződnek. A két nem között az a különbség, hogy a hím mellvértje homorú s a hátpáncél farok feletti lemeze erősen lefelé hajlik.
A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, a két faj közötti különbséget az alábbi táblázat szemlélteti:
| Mór teknős | Görög teknős |
|---|---|
| nagy, szimmetrikus, intenzív minta a fejtetőn | csak halvány rajzolat |
| erőteljes pikkelysor a mellső lábéleken | a láb többi pikkelyéhez hasonló, kicsivel nagyobbak |
| osztatlan farokfelletti pajzs | majdnem mindig osztott |
| szarukúpok hatsó combokon | nincsenek szarukúpok |
| farok pikkelyben végződik | farok nagy, szarukaromban zárul |
| foltok a gerinc- és oldalpajzsokon | elkülönülő foltok csak a gerint lemezen |
| negyzet alakú folt a haspáncél közepén | két hosszanti sötét folt a haspáncél teljes felületén |
| pancél nyutott | ovális |
| szélesen feszülő gerinc lemezek | kisebb gerinc lemezek |
| mozgatható, osztott haslemez | fix haslemez |
A mór teknősnél erős az ivari kétalakúság. A másodlagos nemi jellegek négy-hat év alatt alakulnak ki. A nemrég kikelt fiatalok neme nem dönthető el ránézésre.
A kifejlett hímek farka hosszabb, farokgyöke vastagabb, mint a nőstényeké. Ez a farok rejti a péniszt, ami csak párzáskor bújik elő. A hímek farkukat oldalra hajtva a páncél alá rejtik, míg a nőstények kinyújtva hordják farkukat. A nőstények kloákája a testhez közelebb nyílik. A hímek haspáncélja befelé ívelt, konkáv. A faroklemez erősen befelé hajlik. A nőstények rendszerint nagyobbak és nehezebbek, ami elrejti a különbségek egy részét.
Megosztás a facebookonA teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.
A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.
Egy Archelon (ősteknős) csontváza
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tekn%C5%91s%C3%B6k
Megosztás a facebookon
