Előfordulása: 

Görögország déli részen, Kréta szigetén és Albánia területén honos. Betelepítették Szardínia szigetére is. Hegyvidékeken is előfordul.

Megjelenése:

Testhossza 35 cm, de találtak már 40 cm-es példányokat is. Az idősebb állatokon megfigyelhető a páncél hátulsó részének a kiszélesedése ezt a folyamatot tíz évesnél idősebb állatokon lehet megfigyelni. Tíz éves koruk alatt ez a változás még nem indul meg,a faj a nevét is emiatt a szegély szerű páncél forma miatt kapta,az idősebb hím egyedek szegélye jóval markánsabb megjelenésű mint a nőstényeké. A fajra jellemző,hogy a nőstény állatok kisebbek a hímeknél.Erős testfelépítésű robusztus állatok,a Szardínián élő egyedek különböznek a görögországi alfajoktól(erősebb markánsabb megjelenésűek). Több természetes színváltozata is ismert,főleg tenyészetekben.Szin változatai melanisztikus: vagy csak fekete, vagy csak fehér (porcelán fehér), piros szem nincs, szennyes sárga alapon fekete mintázat(ez a legsűrűbb mintázatuk), vörös alapszín fekete mintázat, fekete alapszín a pajzscentrumokban szennyes sárga folt, fekete alapszín a pajzscentrumokból a pajzsrádiusz felé szennyes sárga sáv látható, fehér alapszín a pajzsrádiuszon barna sáv látszik.

Életmódja

Növényevő életmódú, de minimális állati fehérjét is fogyaszt. Elsősorban a talajszintről elérhető különböző gyomnövényeket fogyasztja,a vadnövények lehullott terméseit,fák lehullott leveleit,gombákat,vádvirágokat, különböző pozsgás növényeket is elfogyaszt, mint pl. kaktuszok leveleit előszeretettel fogyasztja, kövirózsákat és egyéb pozsgásokat amit csak talál. A mérgező növényeket ösztönösen nem fogyasztja el, ha elhullott más állatot talál eszik a tetemből, a különböző bogarakat,férgeket, kisebb csigákat is elfogyasztja amik elé kerülnek. Hegyes sziklás területeken is él egész 1600 m-ig előfordul, a karsztos napsütéses helyeket kedveli. Novembertől februárig téli álmot alszik,a talajba ásva magát védekezik a hideg ellen,az élőhelyén kevésbé csapadékos a tél és az időjárás sem annyira hideg mint nálunk. Párzási időszaka március végétől május végéig tart,(a párzási időszakban a hímek igen agresszívak, harapdálják egymást ahol érik, nem ritka,hogy a vetélkedő hímek valamelyike elpusztul) egy-egy nőstény egyszerre 4-12 db tojást rak a vizeletével felpuhított földbe ásott üregbe, a tojások ideális körülmények között 70-100 nap múlva kelnek ki.Ha a körülmények nem ideálisa,hűvösebb időjárás vagy több csapadék, akkor a tojások csak a következő évben kelnek ki,ha addig valamilyen ragadozó ki nem ásta és el nem fogyasztotta őket. Kikelésük után is fennáll ez a veszély,ragadozók egész hada várja a kis teknősöket kibújni a föld alól,a kikelt teknősbébik nagyon kis százaléka éri meg az ivarérettséget és utána az öregkorát. Európában az egyik legkedveltebb és legsűrűbben tartott hobbiállat egyike ez a teknősfaj.

Főleg igénytelensége és méretei miatt kedvelik mutatós része lehet egy szép kertnek,feltéve ha helyesen táplálják a kis teknőst, igyekezni kell minél jobban a természetes táplálkozását utánozni. Túrót, főtt tojást,felvágottat,kutya-macska eledelt tilos nekik adni ettől szó szerint sokat szenvedve (veseköszvény és egyéb betegségekben)elpusztulnak. A jól táplált kis teknős lassan nő,a páncélja sima nem huplis, göröngyös amit a túlzott gyümölcs fogyasztás eredményez. Az étrendjük 85%-át különböző gyomnövények alkotják, és csak a többit zöldség és gyümölcs. Hazánkban is tartható kertben, sőt ki is telel, de csak a jól táplált, jó kondícióban lévő állatok teleltethetőek, ugyanúgy a földbe ássák magukat, mint az élőhelyeiken, de mivel nálunk a telek hidegebbek mint az élőhelyeken, ezért télen takarni kell őket szalmával. Előfordul, hogy nem ássa el magát, ilyenkor egy fűtetlen hűvös helyre kell rakni. Pince, padlás, egyéb, célnak megfelelő helység, ahol nem járkálunk nap mint nap, persze rágcsálók se legyenek ezek el tudják pusztítani tavaszra az állatunkat.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeg%C3%A9lyes_tekn%C5%91s

Megosztás a facebookon

 

A görög teknős (Testudo hermanni) a hüllők (Reptilia) osztályának a   teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a szárazföldi teknős- félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

 

 

 

Előfordulása:
Főleg Görögországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban,   Horvátországban, Dél-Franciaországban, Korzikán, Szardínián és    Olaszországban élő szárazföldi teknősfaj.
Megjelenése:
    A kifejlett egyedek páncél hossza 16-22 centiméter. Páncéljuk     magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos ( a hímeké homorú), alapszíne  okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el.      Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E  rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősök korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk     simává válik. Lehet találkozni, olyan egyedekkel amik páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra,néha úttestre ejtik a teknősöket,hogy   páncéljuk összetörjön.
Életmódja:
Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindul a bélműködésük, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni,ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. Természetes élőhelyeiken elsősorban nagy rosttartalmú növényi részekkel táplálkoznak. Ezek rosttartalmát a vakbél baktériumflórája tárja fel. Fogyaszthatnak hullott gyümölcsöket, dögöt és állati ürüléket is.
Szaporodása:
A nőstények 5-8 darab, 32 x 25 milliméteres tojásokat raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente akár 2-3 fészekaljuk is lehet.

A tartásához CITES( Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről)-engedély kell.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_tekn%C5%91s

Megosztás a facebookon

 

 

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörös fülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.

Előfordulásuk:

 

A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.

 

 

Megosztás a facebookon

Közepes termetű, mediterrán és eurázsiai elterjedésű teknős faj. Habár elterjedési területe Ázsiában nagyobb, hat alfaja közül kettő Európában is él. A mór teknős kis vagy közepes termetű növényevő szárazföldi teknős.A mór teknőst erőteljes, hátrafelé enyhén kiszélesedő, magasan ívelt csontpáncél védi, melyet kívülről szarulemezek borítanak. A páncél tulajdonképpen a hátgerinc, a medencecsontok, a bordák és a mellcsont összenövéséből keletkezett. A teknõsök az egyetlen olyan állatcsoport, amelynek lapockái a mellkasban helyezkednek el. A szarulemezek barnás-feketés foltokkal tarkítottak, sárgás színûek. A színezet és a rajzolat egyedi, és alfajok szerint jobban, vagy kevésbé kifejezett. A tojásból frissen kikelt állatok rajzolata élénk, viszont egyes afrikai alfajoké majdnem egyszínű világosbarna. Az idősebb egyedeknél a rajzolat összemosódik. A lágy részek színe is éghajtattól függően változik a világosbarna és a fekete között. Néhány alfaj egyedei jellegzetes sárga foltot viselnek fejükön. Haspáncélja elöl erősen megvastagodott, hátul egy alig mozgatható csuklópánttal. Veszély esetén az állat fejét és végtagjait behúzza páncélba, közben sziszegõ hangot hallat. Fejét puha szarupajzsok borítják. Hossza kifejlett korában elérheti a 35 cm-t, testsúlya az 5 kg-ot is meghaladhatja (Beshkov 1997). Délnyugat-Spanyolországban a hímek testhossza 11,2 cm, a nőstényeké 12,6 cm (Pérez 1998). Állkapcsában nincsenek fogak. Végtagjai jellegzetes dongalábak, amelyeken nem találunk elkülönült ujjakat, csak kapaszkodásra, ásásra alkalmas karmokat. Farka viszonylag rövid s a fölötte levõ szegélylemez osztatlan. A combok külső felszíne és a farok között jellegzetes kúp alakú szarupikkelyek képződnek. A két nem között az a különbség, hogy a hím mellvértje homorú s a hátpáncél farok feletti lemeze erősen lefelé hajlik.

A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, a két faj közötti különbséget az alábbi táblázat szemlélteti:

Mór teknős	Görög teknős
nagy, szimmetrikus, intenzív minta a fejtetőn	csak halvány rajzolat
erőteljes pikkelysor a mellső lábéleken	a láb többi pikkelyéhez hasonló, kicsivel nagyobbak
osztatlan farokfelletti pajzs	majdnem mindig osztott
szarukúpok hatsó combokon	nincsenek szarukúpok
farok pikkelyben végződik	farok nagy, szarukaromban zárul
foltok a gerinc- és oldalpajzsokon	elkülönülő foltok csak a gerint lemezen
negyzet alakú folt a haspáncél közepén	két hosszanti sötét folt a haspáncél teljes felületén
pancél nyutott	ovális
szélesen feszülő gerinc lemezek	kisebb gerinc lemezek
mozgatható, osztott haslemez	fix haslemez

Nemi különbségek:

A mór teknősnél erős az ivari kétalakúság. A másodlagos nemi jellegek négy-hat év alatt alakulnak ki. A nemrég kikelt fiatalok neme nem dönthető el ránézésre.

A kifejlett hímek farka hosszabb, farokgyöke vastagabb, mint a nőstényeké. Ez a farok rejti a péniszt, ami csak párzáskor bújik elő. A hímek farkukat oldalra hajtva a páncél alá rejtik, míg a nőstények kinyújtva hordják farkukat. A nőstények kloákája a testhez közelebb nyílik. A hímek haspáncélja befelé ívelt, konkáv. A faroklemez erősen befelé hajlik. A nőstények rendszerint nagyobbak és nehezebbek, ami elrejti a különbségek egy részét.

Megosztás a facebookon

A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.

A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.

 

 Egy Archelon (ősteknős) csontváza

 Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tekn%C5%91s%C3%B6k

 

                                                                                                                                       

 

Megosztás a facebookon