Kültakaró:

Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.

Légzés:

Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.

Párosodás:

A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágy héjú tojással szaporodik.

A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágy héjú teknősé kicsi és kétágú. A vízi teknősök kizárólag vízben párzanak.

Növekedés:

A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tekn%C5%91s%C3%B6k